sárkánymese

Éva ajánlotta nekem, hogy olvassam el PERETTI, FRANK E. Az élet sötétsége című könyvét.
Köszönöm neki, el is fogom olvasni.

Visszatekintve a kamaszkoromra, mostani szemmel kicsit ijesztő - vagy inkább valahogy sorsszerűnek tűnő - látni, mennyire faltam mindigis azokat a könyveket, amelyek érzelmileg, vagy szellemileg sérült emberekről szóltak.

William Wharton: Madárka
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy; Az ötödik Sally; Virágot Algernonnak
Steinbeck: Egerek és emberek

ez csak néhány legemlékezetesebb azok közül a könyvek közül, amiket ilyen "témában" olvastam az EMBER, a LÉLEK, és a SZELLEM bonyolultsága iránti, borzongással vegyes kiváncsisággal.

és akkor itt vannak még a filmek.
azok a filmkockák, amik régesrég beégtek az agyamba és mostanában állandóan előjönnek.
pl. a Jane Eyre-ből az a jelenet, mikor rájönnek ki lakik az emeleten, és az a tombolás, amit a fenti lakó csinál a film végén
vagy a Körből a kislány. Ó édes Istenem, na az a kislány majdnem minden nap eszembe jut, ahogy ül bent a pszichiátrián egy széken, meg mászkál, bárcsak ne láttam volna soha soha soha azt a filmet.

na igen.
nem mondhatnám, hogy jólesik megelevenedni látnom mindezt, ami anno csak ártatlan délutáni időtöltés, vagy esti mozizás volt, most pedig egyes részeiben valósággá válik...