a testvérem meg akar halni.
ezt naponta többször el is mondja.
nekem, anyukámnak, apukámnak.

állítólag ilyenkor még nincs "nagy baj", ha szól, mert akkor "igazából nem is akar meghalni", ez csak "cry for help".

na igen. eddig csak egyszer próbálta meg ténylegesen felvágni az ereit.
valószínűleg nem tette volna meg, de a kezében volt a kés, és már kiserkent a vér a csuklójából.

azóta otthon minden kés el van dugva, és csak akkor vesszük elő, amikor feltétlelnül kell, például olyan rendkívüli dolgokhoz, mint egy vacsora, vagy egy ebéd.
a szüleim gyakorlatilag nem merik Őt egyedül otthon hagyni, nehogy "csináljon valami hülyeséget".
a dokik pedig azt mondják, "amíg ő nem akarja, nem tudunk segíteni rajta".

de ő nem akarja.
illetve Vele kapcsolatban nehéz "akaratról" beszélni.
nincs ereje ahhoz, hogy "akarjon" bármit is.

csak futja magában a saját ördögi köreit, és zuhan egyre lejjebb és lejjebb, és mi csak állunk, és nézzük tehetetlenül...

Ő az én sárkányom.
és mindent meg akarok tenni, hogy kiszabadítsam.