Sacával évek óta beszélgetünk a bura fórumán.

Saca 3 hónappal ezelőtt abbahagyta a gyógyszerek szedését, hitt abban, hogy képes lesz nélkülük jól lenni. Sokáig nagyon boldog is volt, újra megtapasztalta a színeket, szagokat, hangulatokat, újra ÉRZETT. Saca azt mondja, a gyógyszerek mellett minden szürke, tompa és érzéketlen.

Féltettem Sacát nagyon, mert az én tapasztalatom az, hogy a hirtelen gyógyszerabbahagyásoknak kb. 2,5-3 hónap után mindig kórház a vége. Ezt mondtam is neki, és tudta ő is a lelke mélyén, de akkor is meg akarta próbálni, ez fontos volt a számára.

Sajnos a 3 hónap leteltével valóban összeomlott minden.

Sacának ma be kellett mennie a kórházba, de előtte még írt egy verset, amit megosztott velünk a Búrán, és megengedte nekem, hogy feltegyem ide.

Hiszek...

Hiszek a madarak vidám énekének

Hiszek a csillagok ragyogó fényének

Hiszek a virágok mesés illatának

S hiszek a szél csendes sóhajának

Hiszek a szeretet csodás erejének

Hiszek a gyógyulás boldog reményének

Hiszek a gyermekek szelíd mosolyának

S hiszek egy haldokló utolsó szavának

Hiszek a mennydörgés ijesztő hangjának

Hiszek a szélvihar dühös bánatának

Hiszek az égen a magányos felhőnek

S hiszek a szomorú szakadó esőnek

Sok mindenben hiszek

Hiszek Istenben...

Hiszek benned...

Hogy hited soha el nem veszted

Hogy álmaidat nem ereszted

Hogy talpra állsz, és újra kezded

Én hiszek...

Hiszek benned!

Saca fel is olvasta a versét, itt meg tudjátok hallgatni: http://keresztenydalok.hu/hiszek.mp3

Hiszek abban, hogy, mindenkinek, aki meghallgatja, kétségtelen ténnyé válik, hogy egy skizofréniával küzdő ember nem egy marslakó, nem egy vadállat, nem egy titokzatos ismeretlen érthetetlen lény, hanem ugyanolyan érző ember, mint akár Te vagy én...

Ezért fantasztikus Saca verse.