már többen kérdeztétek tőlem, miért írom igazából ezt a blogot?
hogy miért?
egyrészt, szeretném kírni magamból azt a sok nehéz percet, amit átélünk együtt a családommal, és Vele, és a barátaival a betegség miatt.
nekem ez segít abban, hogy feldolgozzam, ilyen vagyok.
másrészt, ami a legfontosabb, szeretnék kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, akik együtt élnek ezzel a betegséggel, akár, mint betegek, akár olyan családtagokkal, akiknek több tapasztalatuk van már, mint nekünk, mert baromira érdekel a véleményük gyógyszerekről, orvosokról, pszichológusokról, kórházakról és más gyógyító helyekről, arról, hogy mikor hogy viselkedjünk, mit tegyünk, és mit ne tegyünk, és minden másról is, ami ezzel a betegséggel kapcsolatba hozható.
ezenkívül, az csak a legtitkosabb álmaimban szerepelt, hogy esetleg én tudok itt olyat mondani, ami segít valakinek, aki hasonló problémával küzd, akár mint beteg, akár mint családtag.
éppen ezért tegnap este bevallom, elsírtam magam, amikor olvastam "egy testvér" commentjét.
soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki skizofréniával él, az én írásaimon keresztül kicsit még jobban megérti a saját testvéreit.
Kedves "egy testvér"! nagyon, nagyon, nagyon örülök annak, hogy ezt érezted olvasva a sárkánymesét, nem is tudom megfogalmazni mennyire, és iszonyatosan köszönöm, hogy ezt le is írtad nekem, sokat jelent, és bár tényleg nem akarom soha feladni, most Te is erőt adtál nekem hozzá, hogy továbbra is mindent megtegyek!
KÖSZÖNÖM!!!
skizofrénia a családomban
2007.03.10. 18:39
miért írom ezt a blogot?
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sarkanymese.blog.hu/api/trackback/id/tr345125
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ómama 2007.03.11. 17:40:52
Csodálom a családodat és Téged, hogy ilyen kitartóan segitetek a Tesodnak abban,hogy valahogy elviselhetőbb és megérthetőbb legyen a helyzete.
Egy biztos, hogy amig nem látja be orvosi segitségre van szüksége mert Ő
beteg, addig semmit nem tudtok tenni
Érte.
Ezt hét éves tapasztalatból mondom. Az
én lányom 37 éves és 7 év után jutottunk el oda, hogy ma önként részt vesz egy terápiában ami ugy tünik segit ma már a gyógyszereket is minimális mennyiségben kell szednie. Ezelőtt fél évvel risperdál 50 mg. injekciót kapott kéthetente..
Ezalatt a hét év alatt alatt elúszott a
lakása a pénze a munkahelye és TEHETETLENÜL végig kellett ezt aszisztálnom mert segitség az nincs.
Nagyon sok a hasonlóság a Tesód és
a Lányom élete között.
Én a terápiás kezelésre teszem le a
voksom, mert a gyógyszeres kezelés
nem hozott ilyen eredményt ahol ma
tartunk.
Elnézést kérek de kezdő vagyok a NET-en 57 évesen.
Minden Jót kivánok Nektek:
Ómama
Egy biztos, hogy amig nem látja be orvosi segitségre van szüksége mert Ő
beteg, addig semmit nem tudtok tenni
Érte.
Ezt hét éves tapasztalatból mondom. Az
én lányom 37 éves és 7 év után jutottunk el oda, hogy ma önként részt vesz egy terápiában ami ugy tünik segit ma már a gyógyszereket is minimális mennyiségben kell szednie. Ezelőtt fél évvel risperdál 50 mg. injekciót kapott kéthetente..
Ezalatt a hét év alatt alatt elúszott a
lakása a pénze a munkahelye és TEHETETLENÜL végig kellett ezt aszisztálnom mert segitség az nincs.
Nagyon sok a hasonlóság a Tesód és
a Lányom élete között.
Én a terápiás kezelésre teszem le a
voksom, mert a gyógyszeres kezelés
nem hozott ilyen eredményt ahol ma
tartunk.
Elnézést kérek de kezdő vagyok a NET-en 57 évesen.
Minden Jót kivánok Nektek:
Ómama
sarkanymese 2007.03.11. 22:47:48
Te vagy kezdő...?
:)
Semmin nem látszik!!! Éljenek az internetezős anyukák, az enyém is ilyen, a páromé pedig még blogot is ír!
Köszönöm, amit írtál, és sajnos igen, mi is tudjuk, hogy a gyógyszerbeszedést megszoknia a mindent eldöntő kérdés egyelőre nálunk... és sajnos most még nagyon nem megy, mert ő úgy érzi neki semmi baja, csak a világ szegült ellene, és hogyhogy nem látjuk mi ezt, miért őt tekintjük betegnek, miért nem a világot - na ezt nem érti...
éppen ezért, MAXIMÁLISAN megértem a tehetetlenség-érzésed, minket is ez készít ki, világéletünkben úgy oldottuk meg a szembejövő problémákat, hogy nem menekültünk előlük, hanem szembeszálltunk velük, és ez itt most baromi nehezen működik...
a tehetetlenség nagyon alattomos, szemét érzés, ezt a blogot is egyfajta tehetetlenség-űző terápiaként írom (többek között)...
megkérdezhetem, hogy milyen típusú terápiára jár a Lányod?
ha nem szeretnéd ide megírni, írhatsz nekem a sarkanymese@gmail.com -ra is, ha az szimpatikusabb Neked, nagyon megköszönném, hátha nekünk is segíthet.
sajnálom, hogy a Lányod ennyi mindent elveszített, remélem ezzel a módszerrel szép lassan helyrejön az élete, nagyon kívánom ezt Nektek!
:)
Semmin nem látszik!!! Éljenek az internetezős anyukák, az enyém is ilyen, a páromé pedig még blogot is ír!
Köszönöm, amit írtál, és sajnos igen, mi is tudjuk, hogy a gyógyszerbeszedést megszoknia a mindent eldöntő kérdés egyelőre nálunk... és sajnos most még nagyon nem megy, mert ő úgy érzi neki semmi baja, csak a világ szegült ellene, és hogyhogy nem látjuk mi ezt, miért őt tekintjük betegnek, miért nem a világot - na ezt nem érti...
éppen ezért, MAXIMÁLISAN megértem a tehetetlenség-érzésed, minket is ez készít ki, világéletünkben úgy oldottuk meg a szembejövő problémákat, hogy nem menekültünk előlük, hanem szembeszálltunk velük, és ez itt most baromi nehezen működik...
a tehetetlenség nagyon alattomos, szemét érzés, ezt a blogot is egyfajta tehetetlenség-űző terápiaként írom (többek között)...
megkérdezhetem, hogy milyen típusú terápiára jár a Lányod?
ha nem szeretnéd ide megírni, írhatsz nekem a sarkanymese@gmail.com -ra is, ha az szimpatikusabb Neked, nagyon megköszönném, hátha nekünk is segíthet.
sajnálom, hogy a Lányod ennyi mindent elveszített, remélem ezzel a módszerrel szép lassan helyrejön az élete, nagyon kívánom ezt Nektek!
mandula 2007.03.14. 16:09:00
Szia!
Tudom, hogy ebben a helyzetben nehéz ilyesmikkel foglalkozni, de az igazság valahol kettőtök között lehet... Mert tényleg beteg az a világ, ahol az ember a nyelvvizsgája, munkahelye, pasija, pénze, társasága alapján ítéltetik. Gondolom olvastad Csehovtól a 6-os számú kórtermet, ha nem, szerintem tedd meg. Nagyon nagyon remélem, hogy a tesód től lesz egyszer ezen az állapoton, és megérkezik ebbe a világba, és azt is remélem, hogy azokból a dolgokból, amiken a tesód miatt keresztül mész te is sokat fogsz tanulni magadról és a világról!!
Tudom, hogy ebben a helyzetben nehéz ilyesmikkel foglalkozni, de az igazság valahol kettőtök között lehet... Mert tényleg beteg az a világ, ahol az ember a nyelvvizsgája, munkahelye, pasija, pénze, társasága alapján ítéltetik. Gondolom olvastad Csehovtól a 6-os számú kórtermet, ha nem, szerintem tedd meg. Nagyon nagyon remélem, hogy a tesód től lesz egyszer ezen az állapoton, és megérkezik ebbe a világba, és azt is remélem, hogy azokból a dolgokból, amiken a tesód miatt keresztül mész te is sokat fogsz tanulni magadról és a világról!!
sarkanymese 2007.03.18. 12:24:05
kedves mandula!
elég sok Csehovot olvastam, de a 6-os számú kórtermet pont nem, de pótolom a hiányt, most, hogy írtad.
a jókívánságokat pedig köszönöm, remélem valóra válnak!
elég sok Csehovot olvastam, de a 6-os számú kórtermet pont nem, de pótolom a hiányt, most, hogy írtad.
a jókívánságokat pedig köszönöm, remélem valóra válnak!