HTML

sárkánymese

A testvérem skizofréniával küzd - és vele együtt az egész család...

Friss topikok

skizofrénia a családomban

2007.02.22. 20:34 sarkanymese

az első jeges rémület

az első rosszullétes napok egyike volt, olyan 2 évvel ezelőtt.
aznap minden előzmény nélkül egyszercsak elkezdett össze-vissza beszélni, teljesen értelmetlenül fűzte egymáshoz a gondolatokat, mi pedig döbbenten hallgattuk.
kérdeztünk tőle valamit, és egész másra válaszolt, pedig nyilvánvalóan hallotta a kérdést.
rémisztő volt.

aznap éjjel arra ébredtem, hogy sír.
bementem a szobájába, felkapcsoltam a villanyt, és láttam, hogy az ágyban fekve tetőtől talpig remeg a félelemtől.
odabújtam mellé, amit csodák csodája, hagyott, pedig kifejezetten nem szereti a családtagok érintését, sem a puszikat.
de most hagyta, sőt, elképesztő erővel ölelt át, és kapaszkodott a karomba, úgy, mintha egy szikla széléről lógna a mélységbe.
belesajdult a karom, de nem moccantam, csak a másik kezemmel simogattam a haját.

"xxx, könyörgök segíts, kérlek segíts, nagyon félek.
nem tudom mi ez.
nem tudom mi történik a fejemben, de valami rossz történik, valami nagyon rossz, és én nagyon félek.
nem értek semmit, és nem emlékszem semmire, nem tudom, mi mikor történt és hogyan.
valami nagy baj van a fejemben, XXX kérlek ne hagyd, hogy ez történjen, segíts nekem, ne hagyd, segíts, nagyon félek, nagyon félek, nem tudom mi ez, segíts, ments meg engem, ne hagyd, ne hagyd"

ezt ismételgette, míg végre valahogy álomba nem sírta magát.
nekem pedig dörömbölt a szívem a rémülettől és a felelősség súlyától, amit rám tett.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarkanymese.blog.hu/api/trackback/id/tr2239269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tessa 2007.02.22. 21:22:02

Szia!
Tessa vagyok.A Naplom.com-on találtam rá a naplód "hirdetésére".Nem semmi,amit át kell élned.
Amúgy mennyi idős vagy te és a tesód?Végűlis tudják pontosan az orvosok,hogy mi a tesód betegsége,vagy találgatnak?Bocsi,hogy ennyit kérdezek,de minden érdekel veletek kapcsolatban.Kérlek mesélj!
Szia
Tessa

Panni 2007.02.22. 21:41:31

Szia!
A leveleidből nagy szeretet árad a tesód felé. Látod az orvosok még egy náthát sem tudnak meggyógyítani sajnos. Az embernek korlátai vannak. Nem vagyok egy vallásos valaki, de ebben az esetben talán az egyetlen lehet, aki segíthet, hallottam már ilyenről.

angel 2007.02.22. 21:49:07

szius...énis a naplom.com-on láttam a hirdetésed...hát naon szar lehet...amuyg a tesod az hány éves? vannak barátai?

de ez az utolso dolog, h ugy félt és mondta neked h ne engedd h aza vmi megtorténjen...sztem ez olyan dolog amit az orvosok nem értenének meg és rogton bolondnak titulálnák...pedig lehet vmi természet feletti háttere ennek....én foglalkozok ilyenekkel, ezotériával....szívessen segítek bármiben bármikor....csak mesélj tobbet, meg minden....sztem amugy probalj beszélni testvéreddel minnél tobbet, mondja ki magábol ezeket a dolgokat meg mindne...
naah várom majd a kovetkezo bejegyzéseid
puszi

Józsi 2007.02.22. 22:45:55

Szia! Láttam a segélykérésed a naplo.com-on.Jöttem megnézni mi történhetett.
Nehéz lehet,és tényleg nagy a felelősség,ami a válladra került.Hogy mit tehetsz?Igazából nagyon sok mindent kellene még tudni a tesódról,meg a körülményekről.Hogy mi válthatta ki,hogy jutott ide.Az biztos,hogy ne hagyd el,most szüksége van Rád.Éreztesd vele,hogy mellette vagy.És próbáld megtudni mi történt.Ne hagyd,hogy elhagyatottnak érezze magát.Ilyenkor kell valaki,akibe kapaszkodhat.De szerintem nem ártana tudni a szüleiteknek is a dolgokról.Bár nem tudom milyen a viszony köztetek,köztük,de szerintem szólnod kellene nekik,és bevonni őket is.Hiszen a testvéredről van szó,és bizony kétséges,hogy egyedül tudsz-e segíteni.Meg aztán hárman már csak okosabbak vagytok,mint egyedül.Arról nem is beszélve ne adj isten,ha történik valami a testvéreddel,akkor utána bántani fog a lelkiismeret,hogy mi lett volna ha nem titkolózol.Szóval szerintem ne hagyd ki a szüleiteket ebből.Remélem rende jön a tesód!Szia!

sarkanymese 2007.02.22. 23:18:06

sziasztok!

először is: köszönöm, hogy vettétek a fáradságot beleolvasni a mi kis szomorú történetünkbe.

kérdeztetek sok mindent, amire benne van már a válasz a blogban, a korábbi bejegyzésekben, és mivel még alig van néhány, szerintem inkább olvassátok végig, mint hogy most egyenként válaszoljak, és leírjam ugyanazt (pl. hogy vajon mi a betegsége).

arról viszont tény, hogy még nem írtam, hány évesek vagyunk, és ez mindannyiótokat érdekel.
nem akarok pontosan válaszolni, de maradjunk abban, hogy ő kb. 2-3 évvel fiatalabb nálam, és én nemrég múltam 25. Ebből következik, hogy a 20as évei elején kezdődött ez az őrület.

a szüleink?
Persze, hogy tudnak róla, hisz egy lakásban laknak a testvéremmel, ő még nem költözött el otthonról. Szóval pontosan látják, mi történik vele, többet is, mint én. És ők talán még nálam is jobban kétségbe vannak esve, nem tudják mitévők legyenek. Anno anyukám találta meg Őt, mikor fel akarta vágni az ereit, és már a csuklójához tartotta a kést...

Éva 2007.02.23. 10:20:29

Szia!
Gondolom, nem számítottál ennyi "segítőkész" emberre :)
Nagyon megérintettek az írásaid. Néha mindannyian küzködünk "démonokkal", de általában le tudjuk győzni őket. Ez az eset egy könyvet juttatott az eszembe, amit már régen olvastam és fikciónak tűnt akkor, most pedig olvasom a ti történeteket és mintha rólatok írták volna. Azt gondolom, hogy annak is volt valóság alapja, téged olvasva nem is kicsi. Ezért megosztom veled:PERETTI, FRANK E. Ez élet sötétsége
ha tudod olvasd el! Sajnálom, hogy ez történik veletek, de látod mennyi szeretet van az emberekben? Jó, hogy nem megyünk el egymás mellett, ha már nem is tudunk segíteni, mert mi is csak emberek vagyunk.
Bár a múltkor láttam egy filmet csak fél szemmel, de egy részlet megragadott: egy csapatnak kellett átkellnie egy széles folyón. Egymásba kapaszkodtak és élő láncot alkottak és úgy tudtak átjutni a másik partra. Egyedül elsodorta volna mindegyiket az ár, de így átjutottak! Tudom elcsépelt szó a szeretet, sajnos, de mégis, így ismeretlenül is szeretlek benneteket és kívánom, hogy megszabaduljatok! :)
süti beállítások módosítása