"A kis Billy egy reggel kölyök-sárkányt látott üldögélni az ágya szélén.
Kiment az anyjához, hogy elmesélje, mi történt. De az anyja megszidta, hogy ne mondjon butaságokat, “hiszen sárkányok már régen nem léteznek”.
Így Billy visszament szobájába, elkezdett öltözködni, s mindent megtett, hogy ne vegye észre a kis sárkányt, pedig az állandóan ügyeskedett, hogy felhívja magára a figyelmét. Az anya és Billy kitartóan hárította a sárkány jelenlétét, pedig az nemcsak együtt élt velük, hanem rohamosan növekedett.
Egy idő után a sárkány már alig fért el a házban. A fejét kilógatta az ablakon, a farkát az ajtón, s ha enni akart, egyszerűen magával vitte a házat. Egy napon Billy apja, hazaérkezve, hűlt helyét találta csak otthonának, családjának. A szomszédok segítségével néhány utcával arrébb rájuk talált. Az anya továbbra sem vett tudomást a sárkányról, de Billy lelkesen elmesélte apjának, hogy vannak sárkányok és az övék egyre nagyobb. Billy önkéntelenül elkezdte simogatni a sárkányt, s csodák csodájára a hatalmasra nőtt sárkány fokozatosan visszaváltozott kölyök állattá. Ekkor az anya abbahagyta a sárkány tagadását, felvette az ölébe, és azt mondta: “egy ekkora sárkánytól nem is félek…"
(forrás: Wagenaar tanmeséje, http://mek.oszk.hu/02000/02011/02011.htm, találtam a www.naplom.com-on egy bejegyzésben)
én szeretnék a sárkányomról mesélni.
