HTML

sárkánymese

A testvérem skizofréniával küzd - és vele együtt az egész család...

Friss topikok

skizofrénia a családomban

2008.07.06. 22:26 sarkanymese

interjú Harangozó Judittal

Címkék: skizofrénia ébredések alapítvány közösségi pszichiátria dr. harangozó judit

az alábbi interjú az MTV Záróra című műsorában készült Harangozó Judittal, az Ébredések Alapítvány vezetőjével.

tessék megnézni, nagyon klassz és reményt keltő!

kb 40 perc. 

nyomj a PLAY gombra, hogy elkezdődjön, valószínűleg egy pár perc, mire letöltődik. Ha nem megy, itt az eredeti link: http://www.mtv.hu/videotar/?id=12115

2 komment

2007.04.26. 23:30 sarkanymese

skizofréniás könyvek

Címkék: könyv

Sajnos egyelőre Magyarországon nem nagyon olvastam még igazán jó könyvet a skizofréniáról, a vele szembeni harcról, arról mit lehet tenni nekem, mint testvérnek.
A múltkori bejegyzésben írt könyvet még mindenképp el akarom olvasni, egyelőre még nincs meg, de addig is, utánanéztem az Amazonon, hogy angolul milyen könyvek találhatóak a témában, és találtam egy-két nagyon bíztatót, meg is fogom őket rendelni.

Íme:

Surviving Schizophrenia: A Manual for Families, Patients, and Providers
by E. Fuller Torrey

http://www.amazon.com/Surviving-Schizophrenia-Families-Patients-Providers/dp/0060842598/ref=sid_av_dp/102-8524396-8952902

I am not sick I don't need help
by Xavier Amador

http://www.amazon.com/not-sick-dont-need-help/dp/0967718929/ref=pd_sim_b_1/102-8524396-8952902

The Day the Voices Stopped: A Schizophrenic's Journey from Madness to Hope
by Ken Steele

http://www.amazon.com/Day-Voices-Stopped-Schizophrenics-Journey/dp/0465082270/ref=pd_sim_b_3/102-8524396-8952902

Diagnosis: Schizophrenia
by Rachel Miller (Editor), Susan Elizabeth Mason (Editor)
http://www.amazon.com/Diagnosis-Schizophrenia-Rachel-Miller/dp/0231126255/ref=pd_sim_b_4/102-8524396-8952902

Recovered, Not Cured: A Journey Through Schizophrenia

by Richard McLean

http://www.amazon.com/Recovered-Not-Cured-Journey-Schizophrenia/dp/1865089745/ref=pd_sim_b_5/102-8524396-8952902

Schizophrenia Revealed: From Neurons to Social Interactions
by Michael Foster, Ph.D. Green (Author), Michael Foster Green (Author)

http://www.amazon.com/Schizophrenia-Revealed-Neurons-Social-Interactions/dp/0393704181/ref=pd_sim_b_2/102-8524396-8952902

Getting Your Life Back Together When You Have Schizophrenia
by Roberta Temes (Author)
http://www.amazon.com/Getting-Your-Life-Together-Schizophrenia/dp/1572242736/ref=pd_sim_b_3/102-8524396-8952902

1 komment

2007.04.18. 23:39 sarkanymese

a mi pszichiátriánk

Itt előttetek megfogadom, hogy amikor majd sikerül megvalósítani az álmainkat a vőlegényemmel, és ezáltal lesz elég pénzünk, az első dolgok egyike, amit tenni fogunk az lesz, hogy építünk egy szép, tiszta, modern, barátságos pszichiátriai központot valami gyönyörű természeti környezetben és a lehető legfelkészültebb és leghumánusabb orvosokat, ápolókat, pszichológusokat és más lelki tanácsadókat fogjuk ott foglalkoztatni.
Ez mindkettőnk közös álma.

Istenem, adj nekünk sok erőt eljutni odáig, hogy létrehozhassuk.

Nonszensz, hogy milyen körülmények között kénytelenek ma gyógyulni és gyógyítani emberek a pszichiátriákon.
Épp elég feladatot kell megoldaniuk és démont legyőzniük közös erővel, nem szabad hagyni, hogy e közben azzal kelljen törődniük, vajon rájuk omlik-e a vakolat.

A tesvérem, eddig Tündérhegyet (http://www.tunderhegy.hu) , és az OPNI-t (http://www.opni.hu) járta meg, a Fiú ezeken kívül már számtalan más helyen is volt, pl. Pomázon és a Thalassa Házban (http://www.thalassahaz.hu/) is. Messze a Thalassa a legemberibb helyileg, amennyire én meg tudom ítélni, már a honlapjuk is nyugalmat sugároz és pozitív érzéseket kelt az emberben, mind a környezet bemutatása (http://www.thalassahaz.hu/thalassa/index.php/static/terek), mind az, ami nekem nagyon szimpatikus, hogy a munkatársak névvel, munkakörrel, fotóval együtt fent vannak a honlapon (http://www.thalassahaz.hu/thalassa/index.php/static/munkatarsak).

Az OPNI sorsa ugye jelenleg kétséges, ma olvastam, hogy az egykori alapítók perre készülnek a bezárása miatt, mert az alapító okirat azt tartalmazza, hogy ha idő előtt elveszik Lipótmezőtől a betegellátási funkciót, akkor az épület visszaszáll a családra, most pedig ugye éppen valami ilyesmi történik... Ami elképesztő, hogy jelenleg "nincs meg" ez a bizonyos eredeti 1868-as alapító okirat... (http://www.fn.hu/belfold/0704/alkotmanyos_jogokat_sert_lipotmezo_160656.php , http://index.hu/politika/belfold/opni382929/) Sajnos, annyira nem vagyok komolyan és alaposan tájékozott, hogy el tudjam dönteni, valóban célszerű-e megszüntetni az intézményt azon az alapon, hogy az épület alkalmatlan a feladatra, de az biztos, hogy itt nagyon magas szintű munka folyt, és ha az itt évtizedeken át együtt dolgozó teameket úgy feldarabolják, hogy ez az együttműködés a tagok közt megszűnik, vagy ha a súlyos állapotban lévőknek nem lesz hová bemenniük az OPNI helyett, akkor BICSKANYITOGATÓ ami folyik!!!! :(((((
Nagyon remélem, hogy csak csupa "alkalmasabb és szebb" helyre kerülnek a betegek, bár azért annak ellenére is megmutathatná nekem valaki, hogy hol is vannak ezek a helyek, hogy voltam már az OPNIban, és magam is láttam, hogy le van robbanva... :(((

Na, majd egyszer. Csakazértis!!!!!!

3 komment

2007.04.13. 22:29 sarkanymese

Kálvária

Ómama küldte nekem levélben ezt a linket: www.kalvaria.hu
Róluk még nem is hallottam, de egyelőre nagyon ígéretesnek tűnik.
Gondoltam megosztom Veletek is.

Aki elmebeteg személy hozzátartozója, az ingyen megrendelheti tőlük ezt a könyvet, én egészen biztosan el akarom olvasni:

"

HOZZÁTARTOZÓK KÖNYVE

Amikor szeretteink közül valaki elmebetegségben szenved


A Család, a Barátok és Törődést Nyújtó Személyek Kézikönyve"

Rebecca Woolis könyve a maga nemében az első és ismereteink szerint az egyetlen olyan mű, amelyik közérthető formában gyakorlati útmutatásokat ad a pszichotikus személyekről történő gondoskodás mindennapi teendőiről.
Minden skizofrén betegnek legyen egy kezelőorvosa. És egy gondozója, vagyis hozzátartozója, Hozzátartozó bárki lehet, aki ép erkölcsi érzékkel rendelkezik és vállalja az elmebetegségben szenvedőkkel való együttérzést.
Ezért is adtuk a kötetnek, mely egyben sorozatnyitó kötet, a Hozzátartozók könyve címet. Persze azzal, hogy hozzátartozó bárki lehet nem azt akarjuk mondani, hogy ez a megszólítás nem elsősorban a családtagnak szó.
Gondoskodó család az a közösség, mely szerintünk leginkább szolgálja betegeink gyógyulását. Természetesen a gondoskodó családban a skizofrén vagy más hasonló betegségben szenvedő személy is hozzátartozó.
Így kerek a világ."

 

komment · 1 trackback

2007.03.17. 10:05 sarkanymese

skizofrénia info

összeszedtem néhány olyan linket ide, amiken én hasznos/érdekes információkat találtam a skizofréniáról, a kezeléséről, a skizofréniával élő embereknek nyújtott segítségről, gyógyszerekről.
majd még bővíteni fogom, egyelőre ennyi:

részletes, fajtákra is kiterjedő leírás a skizofréniáról:

http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/schizophrenia_paranoia?article_id=70899&highlight_text=skizofr%C3%A9nia

skizofrénia okok:
http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/schizophrenia_paranoia/?article_hid=7570

általános leírás, kezelési lehetőségek:
http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/schizophrenia_paranoia/?article_hid=57931

ez kifejezetten hebefréniás cikk:
 http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/schizophrenia_paranoia/?article_hid=20725

lelki és pszichiátriai betegségekkel küszködők „kibeszélős-megbeszélős” oldala:

http://www.segits.hu   és http://www.bura.hu

Soteria Alapítvány (pszichiátriai betegségek közösségi rehabilitációja):
http://www.soteria.hu

Ébredések Alapítvány a közösségi pszichiátriáért:
http://www.ebredesek.hu

Magyar Narancs cikk a közösségi pszichiátriáról:
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=8373

Szólj hozzá!

2007.03.10. 18:39 sarkanymese

miért írom ezt a blogot?

már többen kérdeztétek tőlem, miért írom igazából ezt a blogot?
hogy miért?

egyrészt, szeretném kírni magamból azt a sok nehéz percet, amit átélünk együtt a családommal, és Vele, és a barátaival a betegség miatt.
nekem ez segít abban, hogy feldolgozzam, ilyen vagyok.

másrészt, ami a legfontosabb, szeretnék kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, akik együtt élnek ezzel a betegséggel, akár, mint betegek, akár olyan családtagokkal, akiknek több tapasztalatuk van már, mint nekünk, mert baromira érdekel a véleményük gyógyszerekről,  orvosokról, pszichológusokról, kórházakról és más gyógyító helyekről, arról, hogy mikor hogy viselkedjünk, mit tegyünk, és mit ne tegyünk, és minden másról is, ami ezzel a betegséggel kapcsolatba hozható.

ezenkívül, az csak a legtitkosabb álmaimban szerepelt, hogy esetleg én tudok itt olyat mondani, ami segít valakinek, aki hasonló problémával küzd, akár mint beteg, akár mint családtag.
éppen ezért tegnap este bevallom, elsírtam magam, amikor olvastam "egy testvér" commentjét.
soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki skizofréniával él, az én írásaimon keresztül kicsit még jobban megérti a saját testvéreit.

Kedves "egy testvér"! nagyon, nagyon, nagyon örülök annak, hogy ezt érezted olvasva a sárkánymesét, nem is tudom megfogalmazni mennyire, és iszonyatosan köszönöm, hogy ezt le is írtad nekem, sokat jelent, és bár tényleg nem akarom soha feladni, most Te is erőt adtál nekem hozzá, hogy továbbra is mindent megtegyek!

KÖSZÖNÖM!!!

4 komment

2007.03.05. 13:24 sarkanymese

a tyúk vagy a tojás?

aki pszichiátriailag, testileg beteg az okozza a lelki bajait, vagy a lelki betegségből lesznek testi tünetek, vagy mindkét irány együtt létezik, és egymást erősíti?

ezen gondolkozom egy ideje.

honnan lehet azt eldönteni, hogy valaki "simán" lelki beteg "csak", és a testi tünetei mind ebből adódnak, vagyis "csak" a lelkét kell valahogy helyrerázni, és minden rendben lesz, vagy komoly testi okai vannak az állapotának (pl. x hormon nem termeődik valamiért, stb), ami súlyos lelki, szellemi reakciókat vált ki, de a test kezelése mindig is kelleni fog majd, hiába van látszólag jól a lélek...?

igazából Nála sem tudom eldönteni, hogy hogyan is van ez, hol azt érzem, hogy tisztán pusztán a magány, és a kisebbrendűség érzése miatt van Vele minden gáz, hol úgy érzem, hogy 1000%, hogy kémiai okai vannak, annak, ahogy viselkedik, és ezek katalizálják a magány- és kisebbrendűség érzését is Benne.

pedig rohadtul nem mindegy.

most ezt rágom.

Szólj hozzá!

2007.02.23. 13:33 sarkanymese

fikció & valóság

Éva ajánlotta nekem, hogy olvassam el PERETTI, FRANK E. Az élet sötétsége című könyvét.
Köszönöm neki, el is fogom olvasni.

Visszatekintve a kamaszkoromra, mostani szemmel kicsit ijesztő - vagy inkább valahogy sorsszerűnek tűnő - látni, mennyire faltam mindigis azokat a könyveket, amelyek érzelmileg, vagy szellemileg sérült emberekről szóltak.

William Wharton: Madárka
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy; Az ötödik Sally; Virágot Algernonnak
Steinbeck: Egerek és emberek

ez csak néhány legemlékezetesebb azok közül a könyvek közül, amiket ilyen "témában" olvastam az EMBER, a LÉLEK, és a SZELLEM bonyolultsága iránti, borzongással vegyes kiváncsisággal.

és akkor itt vannak még a filmek.
azok a filmkockák, amik régesrég beégtek az agyamba és mostanában állandóan előjönnek.
pl. a Jane Eyre-ből az a jelenet, mikor rájönnek ki lakik az emeleten, és az a tombolás, amit a fenti lakó csinál a film végén
vagy a Körből a kislány. Ó édes Istenem, na az a kislány majdnem minden nap eszembe jut, ahogy ül bent a pszichiátrián egy széken, meg mászkál, bárcsak ne láttam volna soha soha soha azt a filmet.

na igen.
nem mondhatnám, hogy jólesik megelevenedni látnom mindezt, ami anno csak ártatlan délutáni időtöltés, vagy esti mozizás volt, most pedig egyes részeiben valósággá válik...
 

Szólj hozzá!

2007.02.22. 20:34 sarkanymese

az első jeges rémület

az első rosszullétes napok egyike volt, olyan 2 évvel ezelőtt.
aznap minden előzmény nélkül egyszercsak elkezdett össze-vissza beszélni, teljesen értelmetlenül fűzte egymáshoz a gondolatokat, mi pedig döbbenten hallgattuk.
kérdeztünk tőle valamit, és egész másra válaszolt, pedig nyilvánvalóan hallotta a kérdést.
rémisztő volt.

aznap éjjel arra ébredtem, hogy sír.
bementem a szobájába, felkapcsoltam a villanyt, és láttam, hogy az ágyban fekve tetőtől talpig remeg a félelemtől.
odabújtam mellé, amit csodák csodája, hagyott, pedig kifejezetten nem szereti a családtagok érintését, sem a puszikat.
de most hagyta, sőt, elképesztő erővel ölelt át, és kapaszkodott a karomba, úgy, mintha egy szikla széléről lógna a mélységbe.
belesajdult a karom, de nem moccantam, csak a másik kezemmel simogattam a haját.

"xxx, könyörgök segíts, kérlek segíts, nagyon félek.
nem tudom mi ez.
nem tudom mi történik a fejemben, de valami rossz történik, valami nagyon rossz, és én nagyon félek.
nem értek semmit, és nem emlékszem semmire, nem tudom, mi mikor történt és hogyan.
valami nagy baj van a fejemben, XXX kérlek ne hagyd, hogy ez történjen, segíts nekem, ne hagyd, segíts, nagyon félek, nagyon félek, nem tudom mi ez, segíts, ments meg engem, ne hagyd, ne hagyd"

ezt ismételgette, míg végre valahogy álomba nem sírta magát.
nekem pedig dörömbölt a szívem a rémülettől és a felelősség súlyától, amit rám tett.

7 komment

2007.02.18. 22:35 sarkanymese

Ő és én

gyűlöl és istenít engem egyszerre.

gyűlöl, mert azt látja, hogy nekem mindig minden sokkal egyszerűbben sikerül, és sokkal jobb eredménnyel, mint neki.
igaz ez tanulásra, pasikra, sportra, barátok találására, szinte mindenre.
belafáradt már abba, hogy neki mindenért tízszer annyit kell küzdenie, mint nekem.
világéletemben kitűnő voltam, mindig sündörögtek pasik körülöttem, vékonyabb voltam, és mindigis sokkal több barátom volt.

neki küzdelem volt egy ötöst kapni, nekem természetes.

és ezek miatt szép lassan kialakult benne egy jó erős kisebbségi komplexus velem szemben.

ami ellen én sok mindent próbáltam tenni, sajnos kevés sikerrel.
eltitkoltam az új pasikat, az elsőre letett nyelvvizsgát, a nagyon magas fizetést.
mindent, ami ronthatta volna a kettőnk kapcsolatát.

de lehetetlen volt az olyan hatásokat semlegesítenem, mint például amikor az egykori biológiatanárunk - akit, ha most meglátnék valahol, így felnőtt fejjel szó szerint ízekre tudnék tépni - azt mondta neki feleléskor, az egész osztály előtt, ahol Ő egyébként sem érezte valami jól magát, hogy: "Jaj Istenem, miért is nem tudsz Te olyan okos lenni, mint a nővéred!" - és a helyére küldte egy egyessel...

nem tudom, én mit tennék, ha folyamatosan valaki mással hasonlítgatnának össze, ráadásul valaki olyannal, akivel muszáj egy fedél alatt élnem, de nagy eséllyel nem fogom tudni soha teljesíteni azt, amit ő, mert egyszerűen én nem arra születtem, de ez a világ csak jó jegyekben, mérhető százalékokban és eredményekben gondolkodik, amiben hiába igyekszik, nem ér engem utol.

van, akit inspirál egy ilyen helyzet, őt tönkretette.
szép lassan elfogyasztotta minden önbizalmát.

közben viszont kétségbeesetten próbál még mindig engem "utánozni", azt hiszi, az majd mindenre megoldás lesz.
például ha elvégzi ugyanazokat az iskolákat mint én.
mindig az az érdekes, amit én csinálok.

önmagát szinte csak és kizárólag az én árnyékomként határozza meg.

nem képes elhinni, hogy ő egy független, értékes, szeretetreméltó lény.

na igen, azt hiszem, a kettőnk általa megélt viszonya minden szörnyűség kiindulási alapja...
és nekem ez nagyon fáj.
nagyon.
nagyon.

Szólj hozzá!

2007.02.17. 19:04 sarkanymese

az én sárkányom

a testvérem meg akar halni.
ezt naponta többször el is mondja.
nekem, anyukámnak, apukámnak.

állítólag ilyenkor még nincs "nagy baj", ha szól, mert akkor "igazából nem is akar meghalni", ez csak "cry for help".

na igen. eddig csak egyszer próbálta meg ténylegesen felvágni az ereit.
valószínűleg nem tette volna meg, de a kezében volt a kés, és már kiserkent a vér a csuklójából.

azóta otthon minden kés el van dugva, és csak akkor vesszük elő, amikor feltétlelnül kell, például olyan rendkívüli dolgokhoz, mint egy vacsora, vagy egy ebéd.
a szüleim gyakorlatilag nem merik Őt egyedül otthon hagyni, nehogy "csináljon valami hülyeséget".
a dokik pedig azt mondják, "amíg ő nem akarja, nem tudunk segíteni rajta".

de ő nem akarja.
illetve Vele kapcsolatban nehéz "akaratról" beszélni.
nincs ereje ahhoz, hogy "akarjon" bármit is.

csak futja magában a saját ördögi köreit, és zuhan egyre lejjebb és lejjebb, és mi csak állunk, és nézzük tehetetlenül...

Ő az én sárkányom.
és mindent meg akarok tenni, hogy kiszabadítsam.

Szólj hozzá! · 1 trackback

2007.02.17. 18:55 sarkanymese

sárkánymese

"A kis Billy egy reggel kölyök-sárkányt látott üldögélni az ágya szélén.
Kiment az anyjához, hogy elmesélje, mi történt. De az anyja megszidta, hogy ne mondjon butaságokat, “hiszen sárkányok már régen nem léteznek”.

Így Billy visszament szobájába, elkezdett öltözködni, s mindent megtett, hogy ne vegye észre a kis sárkányt, pedig az állandóan ügyeskedett, hogy felhívja magára a figyelmét. Az anya és Billy kitartóan hárította a sárkány jelenlétét, pedig az nemcsak együtt élt velük, hanem rohamosan növekedett.

Egy idő után a sárkány már alig fért el a házban. A fejét kilógatta az ablakon, a farkát az ajtón, s ha enni akart, egyszerűen magával vitte a házat. Egy napon Billy apja, hazaérkezve, hűlt helyét találta csak otthonának, családjának. A szomszédok segítségével néhány utcával arrébb rájuk talált. Az anya továbbra sem vett tudomást a sárkányról, de Billy lelkesen elmesélte apjának, hogy vannak sárkányok és az övék egyre nagyobb. Billy önkéntelenül elkezdte simogatni a sárkányt, s csodák csodájára a hatalmasra nőtt sárkány fokozatosan visszaváltozott kölyök állattá. Ekkor az anya abbahagyta a sárkány tagadását, felvette az ölébe, és azt mondta: “egy ekkora sárkánytól nem is félek…"

(forrás: Wagenaar tanmeséje, http://mek.oszk.hu/02000/02011/02011.htm, találtam a www.naplom.com-on egy bejegyzésben)

 

én szeretnék a sárkányomról mesélni.


Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása