Memorials blogjából származik ez a hasonlat, ami szerintem rettenetesen találó erre a betegségre:

"Mintha egy pók be szeretne fonni egy legyet. Elkezdi, de a légy még látszik, tisztán. Még tud mozogni, gondolkodni tisztán, de már érez némi korlátot. Korlátot, mely soha el nem engedi többé... és egyre szorosabb lesz a korlát... egyre több mindenét érinti majd és egyre kevésbé lesz szabad mozgástere... aztán következik az agya is... már elhomályosul egy idő után és már nem tud a támadás ellen védekezni, már átadja magát a külső erőnek. Részlegesen, időnként még vissza-visszakapva az élethez való jogáért, az élni akarásért, az ösztönei lépnek életbe, majd már nem. Már a pók lesz a győztes teljesen, már minden elsötétül már csak a szíve ver, aztán már az sem. " 

Tegnap olvastam, azóta egyfolytában ez jár az eszemben. 

És ma a testvérem nagyon rosszul volt. Most jöttem rá, hogy mindig sokkal rosszabbul lesz, amikor hirtelen változik az évszak, melegből hideg lesz, vagy hidegből meleg. Rájöttem, hogy az elmúlt 6 évből 5-ben nagyon rosszul volt az év 10. hete körül, ami most van. És rosszul is van. Ma volt egy több órás sikítozós sírásrohama, hogy semmi értelme az életének, meg akar halni, elég a szenvedésből, és milyen rettenetesen szomorúnak érzi magát és kétségbeesettnek. Ilyenkor mindenkivel kiabál kínjában, csúnya dolgokat is üvölt, káromkodik, és néha nagyon nehéz közben azt gondolni, hogy ez Neki a legeslegszarabb, neki fáj a legjobban, és a sértéseket MUSZÁJ elengedni a fülünk mellett, bármennyire nehéz is, mert nem akarattal mondja.

Szóval ma is elmondta fűnek fának az egész családot, mindenkire dühös volt, amiért ő szarul érzi magát. Ő sírt a földön fekve és a haját tépve, én sírtam, anyukám sírt, apukám kétségbeesetten a kezébe temette az arcát. Borzalmas volt.

Nagy nehezen sikerült rávennünk, hogy vegye be a gyógyszerét, (amit 2 napja nem vett ár be), mert kicsit legalább meg fog nyugodni. Hosszú könyörgés árán bevette.

Nem sokkal később a férjem vitt neki egy nagy csokor virágot nőnapra. Direkt CSAK NEKI vitt, és anyukámnak nem, hogy azt érezze, most ő volt a legfontosabb. Addigra már hatott a gyógyszer, kicsit megnyugodott és nagyon örült a csokornak.

És anyukám most hívott és mondta, hogy lefekvés előtt a hugim bement hozzá, és az egyik szál virágot a csokorból neki adta, hogy "Neked is legyen nőnap, Mama!".

Mire persze anyukám majdnem elsírta magát.

Igen, a kis légy kilát néha a pókháló alól, kétségbeesetten kinéz, és mi is látjuk a szemeit. De néha nem tudom, hogy a háló szövését meg lehet-e állítani.