Egy múlt heti beszélgetés során hallottam először ezt a kifejezést.

Aki használta, arról beszélt, hogy azok, akik öngyilkosok akarnak lenni, "haljanak csak meg, jobb az a társadalomnak".

Azokat az embereket, akik nélkül a társadalomnak "jobb lenne" hívta ő "Taigetosz-pozitívnak".

Azóta utánanéztem, és mint kiderült, ez a kifejezés nagyon is elterjedt már a neten, csoda, hogy még nem akadtam rá eddig sosem. Előszeretettel használják fogyatékosokra, öregekre, öngyilkosságra készülőkre, pszichiátriai betegekre, Down-szindrómásokra és hadd ne soroljam.

Most nekiállhatnék nyavalyogni ezen, meg siránkozni, de nem fogok.

Mert amelett, hogy végtelenül elszomorít, azon kattog inkább az agyam, hogy vajon min múlik az, hogy valaki olyan ember lesz, aki így beszél...? Szar volt a gyerekkora? Verte az apja? Nincs munkája, szar az élet, és dögöljön meg a másik tehene is?

De nem. Aki nekem említette ezt a szót, ő például egyetemet végzett, komoly munkahelyen dolgozó, boldog családi háttérrel, egy csomó baráttal rendelkező ember, akinek van saját lakása, autója, pénze, és magas IQ-ja is.

Látva a reakciómat azt mondta: "Jaj, Te mindig olyan kis érzékeny vagy." 

Én viszont azt érzem ilyenkor, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, és nem bírom ki, hogy ne álljak le vitatkozni. Valaki azt mondta a vitában, hogy az ilyen emberek csak és kizárólag akkor lesznek képesek magukba szállni, ha az ő családjukban, barátaik között is történik valakivel valami nagy baj. Ezt viszont én nem kívánom senkinek.

De vajon tényleg csak akkor fognák fel...?

Mérhetetlenül elszomorít ez.